Rutinos „múzeumosként” készülök a látogatásra: cikkeket olvasok, videókat nézek, böngészem a híreket. Átgondolom, hogy miket kérdezzek, úgy érzem szinte már mindent tudok, csak látni szeretném már. Bevallom azonban, ami itt fogad, arra nem vagyok felkészülve.
A „legek” intézményeként emlegetik az Országos Múzeumi Restaurálási és Raktározási Központot (OMRRK), ami a Liget Budapest Projekt (LBP) keretében, hazai közgyűjteményeink évtizedes gyűjteményi és raktározási problémáira jelent modern és hosszú távú megoldást. Itt nem csupán a műtárgyak várják, hogy egy leendő kiállításon „megmutathassák magukat”, hanem az elhivatott restaurátoroknak köszönhetően „orvosi” pontossággal diagnosztizálják és állítják helyre az esetleges károsodásokat. Előzetes regisztrációval most saját szemünkkel láthatjuk mindezt.
Megérkezésünkkor azonnal egy másik világban találjuk magunkat. A Szabolcs utca és a Vágány utca között, az egykori Bródy Adél Klinika eredeti épülete a Közép Európai Művészettörténeti Kutató Intézetnek (KEMKI) és az Artpool Művészetkutató Központnak ad otthont. Az épületek környezete még téli álmában is változatos - a Bókay-kert nyitvatartási időben közparkként funkcionál - körbe öleli az egykori, mára megújult zsidó imaházat és a Vágány utca felől pedig az OMRRK ultramodern, minden céljának megfelelő épületét. Nem csoda, hiszen a Szépművészeti Múzeum és Magyar Nemzeti Galéria több mint 300.000 műtárgya talál itt „otthonra” hosszabb-rövidebb időre.
A terület rekonstrukciója és az épületek felépítése is rendkívüli: „a földmunkák során 108 ezer köbméternyi talajt mozgattak meg, 4800 tonna betonacélt és mintegy 500 kilométernyi kábelt használtak fel. 160 talajszondás és egy levegős hőszivattyú segítségével az épületek teljes hűtési-fűtési energiáját biztosítják, a tetőkön elhelyezett napelemek pedig a villamos energia-felhasználás egy jelentős részét is fedezik. A fejlesztés meg is előzte korát, hiszen hasonlóan komplex kiszolgáló létesítménnyel még a kontinens nagy múzeumai is csak elvétve rendelkeznek.” -áll a LBP kommunikációjában.
Az OMRRK „A” épületében modern, tágas fogadócsarnok, lockeres ruhatár vár minket. Gyors igazolványos beléptetést követően máris egy hatalmas, 9 tonna súly mozgatására alkalmas, 120 fős teherliftben találjuk magunkat, ahol azt is megtudjuk, hogy az épület 7 szintjéből 3 szint a föld felett, 4 pedig a föld alatt található. A műtárgyakat szállító tehergépjárművek zsilipelő térbe érkezve teljesen elszeparálódnak a külvilágtól. Ennek oka nem csak biztonságtechnikai, hanem az épület speciális hőmérséklet-megtartó funkciója is, hiszen itt állandó a 20 °C, valamint 47%-os a páratartalom. Az intézményben lévő tárgyak 70%-a festmény, 30 %-a egyéb műtárgy, pl.: szobor és érme.
A 2. emeletre érve indusztriális, belső folyosóról az épület „szívébe”, a festményrestaurátor műhelybe látogatunk. A műterem atmoszférájú helyiség modern felszerelése, északi tájolású ablakai - így sosem kapnak direkt fényt a festmények - valamint a képek közelében elhelyezett párásítók garantálják a tökéletes restaurálási folyamatokat, az ideális környezetet vászonnak és fatáblának. A jelenleg itt látható, Munkácsy Mihály: Poros út c. képe kitűnő példája a restaurálási munka komplexitásának. A festmény a Magyar Nemzeti Bank Értéktár Programjában kiemelt szerepet kapott, több műtárggyal együtt. Egy másik „munkaállomáson” Munkácsy: Merengő nő-je, melyet talán a festő láthatott így utoljára, állványon, keret nélkül. A terem végében egy Golgota festményvázlat és számos más kép sorakozik.
Tovább folytatva utunkat a lakkozó műhelyben kiderül, hogy milyen az, amikor a festmények felületét egy végső kezeléssel lezárják, valamint felfedezhetjük a kutatótermet is. A műtárgyak diagnosztikája és pontos dokumentációja központi szerepet kap az intézmény életében. Zeiss mikroszkópok és egyéb eszközök segítségével „klinikai” pontosságú adatokhoz juthatnak a kutatók. A vizsgálatok kiterjednek a festék összetevőire - ezzel azonosíthatóvá válik, hogy egy anyag adott korban használatos volt e - valamint UV és infravörös fényekkel behatárolható egy-egy kép alárajza, későbbi retusálások nyomai. Ezen információk konkrét lépéseket is megszabnak a restaurátori munkálatok számára.
A radiográfiai laborban szintén a modern technika úttörőjével „találjuk szembe” magunkat. Nagyméretű, jól mozgatható, röntgensugarakat kibocsátó eszköz segítségével a műtárgyakat úgy lehet vizsgálat alá vonni, hogy arról akár fizikailag nem szükséges mintát venni. A gép jelenleg még az Országos Atomenergia Hivatal engedélyére vár, viszont ezután nemzetközileg kiemelkedő szintre lép az intézmény a műtárgy-diagnosztika területén. Budapesten kívül hasonló technológiát Bécsben, Amszterdamban, Londonban, New Yorkban és Los Angelesben használnak a kutatók. Hamarosan ezen adottságokat kihasználva, az OMRRK szeretne „külsős” helyszínekről is befogadni műtáragyakat vizsgálatra, tovább bővítve tevékenységi körét.
A faszobor restaurációs műhelyben ottjártunkkor vászonrestaurációs folyamatok zajlanak. Hatalmas méretű vásznakon láthatjuk, hogyan történik a hordozó esetleges pótlása és cseréje. Érdekesség egy vákuum asztal, melyen 90 °C-on, megfelelő párásítás mellett egyenlítik ki az anyagokat, szinte kivasalják őket.
A festmények mellett a díszkeretek is megújulnak a képkeret restaurációs teremben. Péntek délután lévén a kollégák már nem tartózkodnak az épületben, de eszközeik jól mutatják az itteni folyamatokat. A fakeret alapja mellett látható az ornamentika gipsz pótlása, valamint az úgynevezett fényarany-technikás eljárás, mely során valódi nemesfém lapokat helyeznek az előkészített felületre. A helyiségben felfedezem Munkácsy Mihály: Falu rossza c. képének díszkeretét is.
2020. szeptemberben indult a munka az épületben és jelenleg 40 restaurátor dolgozik itt. A cél minden évben 600 műtárgy megújítása, így az OMRRK-ban lévő tárgyak még 500 évig biztosan adnak kihívást jelentő feladatokat a szakembereknek. Felemelő látni, hogy az intézmény méltó módon gondoskodik arról, hogy az utókor még sokáig csodálhassa képtáraink anyagait.
Ismét teherlift, -1 szint. A föld alatt 4 szint helyezkedik el, raktározási célra. Itt funkció közben elektronikusan mozgatható polcrendszerek, díszkereteket, illetve műtárgyak vannak szállító ládákban. Egy több méter hosszú, henger formájú „csomag” körül állunk meg: Eisenhut Ferenc millenniumi díszfelvonulást ábrázoló panorámaképe, megtisztítva, becsomagolva. A képről sokáig azt hitték, hogy elveszett a háborúk során, míg megtalálták a MNG pincéjében. A szint amelyen vagyunk, alacsony belmagasságú, mélygarázsra emlékeztet, de a hőmérséklet és a páratartalom itt is szigorúan állandó.
Ezzel véget ér látogatásunk, de a kijáratnál még gyorsan kérdezek. Az elmúlt időszakban restauráltak egy Bosch kortárs alkotást, mely a következő nagy kiállításon látható lesz.
Továbbá kialakítás alatt áll a látványtár, benne az olümpiai Zeusz-templom szobordíszeinek másolatával, azonban előzetes regisztrációval az érdeklődők most is látogatják az OMRRK-t.
A Román Csarnok mint raktár
Elkészültekor a román stílust idéző, impozáns helyiségben nagyméretű gipszmásolatokkal mutatták be a művészettörténet fejlődését, azonban a második világháborúban az épület súlyos károkat szenvedett. A Szépművészeti Múzeum megrongálódott gipszmásolatait a Román Csarnokban gyűjtötték össze, a termet lezárták a látogatók elől. Míg a múzeum többi részét később többé-kevésbé felújították, a termet egyre inkább raktározási célokra használták, egészen a 2018-ban befejezett felújításig. A művészi igényű gipszgyűjtemény 2021-től a Komáromi Csillagerődben, az eredeti állapotába visszaállított csarnokban pedig többek között a freibergi dóm ún. Aranykapuja és a gyulafehérvári székesegyház fejedelmi kapuja tekinthető meg.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.