1898. szeptember 17-én, a bécsi kapucinus kripta ajtajai rövid időn belül ismét kitárultak. A szigorú Habsburg temetési procedúra alkalmával, Wittelsbach Erzsébet Amália Eugénia, Ausztria császárnéja, Magyarország apostoli királynéja, Csehország, Lombardia és Velence, Dalmácia, Horvátország, Szlavónia, Galícia és Lodoméria, Illíria és Jeruzsálem királynéja, Ausztria főhercegnéje, Toszkána és Krakkó nagyhercegnéje, bajorországi hercegnő, Lotaringia, Salzburg, Stájerország, Karintia és Bukovina hercegnéje, Felső- és Alsó-Szilézia hercegnéje, Erdély nagyfejedelemnéje, Morvaország őrgrófnéja, Habsburg és Tirol hercegesített grófnéja helyett, Erzsébet, egy bűnös halandó testét engedték be örök nyugalomra a szerzetesek a tradicionális bécsi császársírba. Erzsébetét, aki viszolygott az osztrák udvar konzervatív szellemétől és szokásaitól, mígnem testi-lelki hanyatlásának, Luigi Lucheni olasz anarchista vetett véget. Hogy mi lett volna, ha nem sikerül a merénylet, azt sosem tudjuk meg. Mindenesetre az tény, hogy Erzsébet élete végére, több lelki eredetű betegséggel küzdött.

Nem a Romy Schneider-féle, nagy sikerű tévéfilm magyarázata következik, hanem egy földi halandó- leány, anya, nagymama, uralkodóné, szépségbálvány - image mögött rejlő nő, igaz története.

     A gyermeki idilli kor, azonban hamar vége szakadt, rajta kívül álló okok, az osztrák császár házasodási kötelezettségei miatt. 1853-ban Ferenc József anyja, Sisi későbbi anyósa és nagynénje Zsófia főhercegné, Ludovikát és Helént, Bad Ischl-be hívta, bemutatni Helént az ifjú császárnak egy születésnapi partin. Sisi ekkor egy volt plátói szerelmét gyászolta, aki apja udvarában szolgált. Amikor Miksa megtudta, hogy lánya szerelmes, gyorsan véget vetett a bimbózó románcnak és elküldte Münchenből a potenciális udvarlót. A fiatal fiú kisvártatva meghalt, a jóformán még gyerek Sisi, pedig vigasztalhatatlanul zokogott és verseket írt halott szerelméhez. Ludovika jobbnak látta, ha kisebbik lánya is vele tart a császári születésnapra, így ápolhatta lelkét útközben is. A történet innentől fogva mindenkinek ismerős. Ferenc József nem Nenét (Helént) választotta, hanem Erzsébetet, s a rá nehezedő döntés súlyától, szinte pánikrohamot kapott a tizenöt éves leendő császárné. Egyáltalán nem élvezte eljegyzésének bankettjeit, az idegességtől néha elment az étvágya is. A sok meghívott magas rangú vendég előtt gátlások is gyötörték, azonban tudta, hogy kötelességét teljesítenie kell és próbált együttműködő lenni.

Az eljegyzés utáni napokban egymást érték az ajándékok Sisi számára, aki vőlegényétől gyémántokkal és smaragdokkal kirakott diadémot kapott, de mindeközben félénk, szótlan és sírós volt. Zsófia főhercegné meg is állapította, hogy unokahúga milyen aranyos, miközben pityereg. 

     Eközben anyját nyugtalanították a lánya iránt támasztott követelmények. Tudta, hogy csak pár hónapja van megtanulni a Habsburg udvarban használt kemény etikettet, a spanyolt, valamint számos európai uralkodó nyelvet kell elsajátítania rövid időn belül, nem is beszélve a Monarchia országainak nyelveiről. Miközben tudvalevő volt, hogy a Hofburg tele van Miksa és Ludovika családjánál, a Wittelsbachok hercegi ágánál, jóval gazdagabb, arisztokrata hölgyek társaságával, akik majd árgus szemmel figyelik a fiatal császárné visszahúzódó, melankolikus jellemét. Az esküvő előtti hónapokban szabók és más mesterek, művészek tucatjai látogatták a possenhofeni kastélyt, hogy időben elkészüljön a menyasszonyi hozományláda. Zsófia ekkor még nagyon támogató volt leendő menyével szemben, opálokkal és briliánsokkal ékesített fejdísszel, nyakékekkel és fülbevalókkal halmozta el, mely a császárné ékszer garnitúrájának részét képezte.

Sisit fárasztották a ruhapróbák és a folytonos tanulás. Az érkező drága ajándékok alig-alig csigázták fel. Csak a császár személyes látogatása hozott némi vigaszt számára és egy papagáj, amit tőle kapott. Amikor Erzsébet megpróbálta anyósának megköszönni a sok fáradozást és nagylelkű "felajánlásokat" (ötvenezer forint, százezer dukát, tizenkétezer dukát és százezer dukát ruha-ékszer költségre) akkor Zsófia félreértette a gesztust és személyeskedésnek vélte. A két nő kapcsolatokról alkotott képe, életmódja és rangjából adódó viselkedésének különbségei, itt mutatkoztak meg először.

Sisi az „átadó ceremónia” alatt is végig sírt, kedvtelen és erőtlen volt, ami anyját végképp megrémítette. Bécsbe érkezése és a város üdvrivalgása némi reménnyel töltötte el, de nagyon szomorú volt, hogy el kellett hagynia szeretett Bajorországát, mintha pontosan érezte volna, hogy mi vár rá. A hosszú utazás nagyon kimerítette és egy perc nyugta sem volt többé. A schönbrunni palota nagytermében órákon át mutatták be neki leendő rokonait, arisztokrata udvaroncait. Az este legmegrázóbb része az volt számára, amikor bemutatták új udvarhölgyeit, élükön Esterházy-Lichtenstein grófnővel, aki a császár anyjának korlátlan bizalmát élvezte. Sisi tudta, hogy ez a középkorú, merev, konzervatív dáma, anyósa közvetlen besúgója és irányítottja.

     1854. április 24. esküvőjének napja, bár minden fényűzés adva volt, maximálisan kimerítette a menyasszony idegeit, aki azt hitte, hogy a protokoll programok után, végre kipihenheti magát és egyedül lehet. Nagyon tévedett, a java még csak most jött.

Nem rendelkezett többé a saját ideje felett. Ünnepségek, szertartások katonai parádék és fogadások végtelen sorát kellett elviselnie. Naponta akár négyszer is átöltöztették, ami általában két órát vett igénybe számára alkalmanként. Ezt az időt olvasással és versírással töltötte, így adva magának egy kis privát időt.

Eközben anyósa, Zsófia szakadatlanul vele tartott mindenhova és szinte leste a mozdulatait. Miután Sisi anyja és nővére is visszatértek Münchenbe, az esküvő után, teljesen magára maradt. A főhercegné által gazdagon átalakított hofburgi lakosztályukat túl ridegnek, a Schönbrunnt túl szertartásosnak tartotta. Egyedül a császártól kapott Laxemburg kastélyban lehetett nyugta, ahol mézesheteiket töltötték. Közben a Hofburg idegen közege még jobban felzaklatta. Az órákig tartó merev étkezések feszélyezték és szótlanná tették.

Mivel még nem volt teljesen jártas az etikett minden pontjában, ezért inkább nem mert társalogni a vendégekkel, ami miatt a nagykövetek egyszerűen butának vélték.

A császárnét azonban legkevésbé sem érdekelte a felesleges udvari társalgás és ráadásul minden tilos volt számára, amit korábban megtehetett. Nem volt szabad egyedül sétálnia, lovagolnia, anyósa lakosztályába bejelentés nélkül belépnie, nem vásárolhatott és az étkezésekhez nem ihatott sört. Nyilvánosan nem fejezhette ki érzelmeit, mely nagy szenvedést okozott neki a laza, már-már polgári stílusú, családi neveltetéséből adódóan. Közben az udvari konvenciókban élő császár, ezekből a feszültségekből semmit nem vett észre.

Ferenc József teljesen más karaktert képviselt, mint ő. A birodalom első számú hivatalnokának tartotta magát, kora reggeltől késő estig fel sem állt az íróasztaltól. Szerény és mértéktartó életet élt, mindenféle érzelmi szélsőségektől mentesen. Feleségét nem fárasztotta a birodalom ügyeivel, azokat csakis nagy hatalmú anyjával beszélte meg, minisztereit egyfajta tanácsadóként használva. A császárnénak a férje által kormányzott, negyvenmilliós lélekszámú birodalomban, csak díszítő elem szerep jutott. A valóságban egyedül a magyar ügyekben tudott később közbenjárni.

Sisi és anyósa között még feszültebb lett a viszony, amikor első gyermekével lett várandós. A császárné tizenhét évesen erőteljes gyermeknek adott életet, akinek a megkérdezése nélkül nagyanyja és egyben keresztanyja után, a Zsófia nevet adták. A következő éveben nagy csalódások közepette ismét lány született, az anya boldog volt, de a Habsburg udvar fel volt háborodva, mert fiút vártak. Zsófia alkalmatlannak titulálja menyét a gyermeknevelésre és ő döntött mindkét főhercegnő nevelési kérdésében. Még az udvari orvost is maga választotta ki a gyermekek számára, szobájukat pedig az anyjuktól távol, saját lakosztálya mellé helyeztette. Sisi teljesen összeomlott, de annyi ereje maradt, hogy szembe állítsa férjét életében először az anyjával. Zsófiát azonban nem lehetett meggyőzni, a kicsik maradtak nagyanyjuk nevelése alatt, Sisi pedig tovább szenvedett.

                Közben a nemzetközi helyzet fokozódásával a császári pár elhagyta Bécset, először a forrongó Velencébe, majd Magyarországra utaztak. Mivel több hónapos távollét következett, ezért magukkal vitték mindkét lányukat, mígnem a kis Zsófia megbetegedett, magas lázzal és hasmenéssel kezelték. Seeburger, Zsófia kedvenc orvosa, csak gyermekkori fogzásként diagnosztizálta a betegséget, ami valójában tífusz volt. A kis Zsófia tizenkét órás szenvedés után, anyja karjaiban, Magyarországon váratlanul meghalt. Sisi őrjöngött, azonnal ki akarta rúgni az udvarból Seeburgert, de akarata ehhez is kevésnek bizonyult. Az orvos maradt, sőt a későbbiekben megkapta azt a kitüntető feladatot is, hogy a császárné idegösszeroppanásait és veszedelmes diétájából adódó betegségeit is kezelhette. Mindenesetre a kétéves Zsófiát teljes pompában temették el a bécsi a kapucinus kriptában, a Habsburg-ház tagjai közé. Ferenc József orvosi tanácsra eltiltotta feleségét a temetéstől, így az anya nem vehetett végső búcsút gyermekétől sem.

1858. szeptemberében elhunyt Margit Karolina szász királyi hercegnő, Károly Lajos felesége, akit Sisi nagyon szeretett. A császárné rossz egészségi állapota ellenére ragaszkodott hozzá, hogy rész vehessen a temetésen. Valójában azonban csöpp lánya végső nyughelyére volt kíváncsi. Amikor a fáklyákkal megvilágított komor, szűk lépcsőkön leereszkedett a sírboltba, elszörnyedve nézte a Habsburgok földi életen túlnyúló tradícióit, hiszen mindenkinek jó előre kialakított nyughelye volt, szinte már a megszületése pillanatától.

                Zsófia váratlan halála mély depresszióba sodorta, vigasztalhatatlan volt, szakadatlanul zokogott, enni sem volt hajlandó.

Rögeszméjévé vált, hogy alkalmatlan anyának

és Gizella neveléséről, kapcsolatáról is teljes mértékben lemondott. Olyan lelki beteggé vált, hogy anyjának kellett Münchenből segítségére sietnie, saját családi orvosukkal, doktor Fischerrel.

Azonban még 1857. év végén kiderült, hogy a császárné ismét áldott állapotban van és 1958. augusztus 21-én, a Laxemburg rezidencián világra hozta egyetlen fiát, akit az első Habsburg császár után, Rudolfnak kereszteltek. A nehéz szülés után ismét könyörgött, hogy hadd táplálja saját maga gyermekét, de egy Marinka nevű morvai parasztasszonyt, Zsófia főhercegné alkalmasabb dajkának talált erre a feladatra is.

     1859. fordulóévet jelentett Erzsébet császárné életében. Ferenc József itáliai hadgyakorlatai alatt, a Schönbrunnban maradt, hisztérikus és bezárkózó állapotban. Különc életvitele itt látott napvilágot, szigorú böjtkúrái mellett, teljes mértékben elhanyagolta hivatalos kötelezettségeit, gondolataiba süllyedve hosszú órákon át lovagolt. Anyósa értetlenül állt menye viselkedése előtt, aki csak a császárral folytatott hosszú levelezésekben talált vigaszt. Közben lemondta a családi közös étkezéseket és eseményeket is. Azt érezte, hogy nagyon magányos és ellenségek veszik körbe, de a legcsekélyebb módon sem akart helyzetén változtatni. Órákat lovagolt, senkivel nem kommunikált, sőt még rászokott a dohányzásra is. Közben a császár Lombardia körüli katonai műveletekkel volt elfoglalva, míg végül át kellet engednie ezt a területet a franciáknak. Ferenc József helyzete megrendült a birodalomban, Zsófia főhercegné politikai befolyása is jelentősen csökkent.

A császári pár házassága ezzel egy időben válságba került. Ferenc József immáron nem tudta elviselni felesége szüntelen hóbortjait, anyjával való folytonos csatározásait, az uralkodó lelkileg teljesen megrendült.

Sisi ekkor váratlan fordulattal, Ausztria eddigi legnagyobb vereségeinek közepette, megváltozott.

Elkezdett partikba járni, bár ez azzal is magyarázható, hogy ekkoriban kaptak szárnyra a pletykák Ferenc József hűtlenkedéseiről. Az udvarban mindenki fel volt háborodva, úgy érezték, Sisi elvesztette józan eszét. Ekkoriban  kezdett vágtázni és díjugratni, de lakosztályaiba tornaszereket is rendelt, hogy napi több óra edzéssel karban tartsa testét. Mindezek ellenére, 1860-ban különleges betegséget diagnosztizáltak nála: szédülés, migrén, émelygés, fáradékonyság, láz és teljes apátia. Egészségét aláásták a vég nélküli koplalások, hiszen egysíkú étrendjét szinte kizárólag  marha, csirke, vadhús, sült marhavér, tej és fagylaltok képezték. Sem zöldséget, sem gyümölcsöt nem fogyasztott, néha evett egy kis narancsot. Kedvenc itala viszont a friss tej volt, teheneket és kecskéket minden útjára vitt magával. Megszállottan tartotta ötvenkilós súlyát és legendás negyvenhét centiméteres derékbőségét. Testmagassága jóval meghaladta férjéét, amit a hivatalos ábrázolásokon eltüntettek az udvari cenzorok. Hóbortjai tovább fokozódtak, gimnasztikázott, vívó és lövőleckéket vett, ami a korban extravagánsnak számított. Mailáth János történetírótól tanulta meg a Monarchia históriáját és részben ekkor jött a felismerése, hogy férje Magyarországot hatalommal, alkotmány nélkül kormányozza. Állítólag egyszer nyíltan érvelt a köztársasági államforma mellett, melytől az arisztokrata urak komolyan megijedtek. Haladó, modern gondolkodása egy lázadással ért fel Bécs abszolutisztikus, ókonzervatív rendszerében.

     A meg nem értettség és elszigeteltsége okán, élete huszonharmadik évében, elérte testi-lelki mélypontját. Bejelentette a császárnak utazási terveit. Sisi ekkor már évek óta távol tartotta férjét magától, csak kötelességből jelentek meg együtt, de most végképp igyekezett tőle minél távolabb lenni. Így érkezett meg Madeira szigetére. A Hofburgban viszont a pragmatikus udvartartás fellélegzett és kifejezetten örült a császárné távollétének. Ferenc József még végtelen hitellevéllel is megajándékozta feleségét, hadd utazgasson és költekezzen kedvére. Nagy-Britannia királynője, Viktória pedig rendelkezésére bocsátotta luxus jachtját hosszú utazásaihoz. Az udvar nyomasztó légköréből kilépve Erzsébet újjászületett. Naphosszat kedvenc háziállataival játszott, általa kiválasztott udvarhölgyeivel kártyázott és Rousseau, valamint Heine műveit olvasta. Közben Hunyady gróf magyarul tanította, az általa annyira kedvelt nép nyelvét. 1861-ben európai utazása után (Sevilla, Gibraltár, Mallorca, Korfu) Sisi visszatért Bécsbe.

Pár nap után azonban rohamosan hanyatlott egészsége és ismét köhögő és lázrohamok gyötörték.  Elhatározta, hogy visszatér Korfura, ahol sokat sétált, fürdött a tengerben és napozott. Egy évig tartott a távollét, miközben Velencében is hajókázott és végül rövid időre Possenhofenbe utazott, az általa annyira hiányolt, kedves családi fészekbe.

     Végül anyai kötelességei visszahívták Ausztriába és a Schönbrunnban újult erővel látott neki a családi ügyek intézésének.

Nyíltan konfrontálódott férjével és követelte, hogy beleszólást kaphasson Gizella és Rudolf nevelésébe.

Annyit sikerült elérnie, hogy fia kiképzésszerű nevelését felfüggesztve, jómódú polgári tanítók vegyék át a tanítását. Sajnos mint anya későn cselekedett. A fiú ekkor már lelki zavarokkal és folytonos rémálmokkal küzdött, mely a katonai kiképzés traumáiból adódott. 

Közben az ifjú császárné szépségének híre Európa minden pontjára eljutott. Nyilvános megjelenései extra biztonsági erők bevetését jelentették, mindenki látni akarta, bárhol is tartózkodott. Ez a fajta ismertség nála szorongásba ment át és a hetvenes években kezdte kerülni a nyilvánosságot.

Harmincöt éves korára a meseszép császárné, legyezők és ernyők mögé bújva élt.

Haja szinte önálló életre kelt, saját bevallása szerint is külseje rabjává vált. Frizurájának karbantartására és ápolására, óriási összegeket fordított. Fodrásza Fanny Angerer fizetése, egy egyetemi tanszékvezetőjével vetekedett. Ahogy korosodott, megszállottan próbálta őrizni fiatalságát. Végigjárta Európa összes gyógyfürdőjét, ahol hosszú, költséges kúráknak vetette alá magát. Nyers marhahúsból és apróra vágott földieperből készült pakolásokkal tartotta feszesen bőrét, egy olyan korban, amikor a kozmetikumokat még nem ismerték. A Hofburgban először ő építtetett fürdőszobát, ahol olívaolajos gőzfürdőket vett és masszázs, valamint hidroterápiás szakembert alkalmazott.

     1867 nemcsak a kiegyezés miatt volt fontos fordulat Erzsébet életében- hiszen a végső tárgyalások az ő közbenjárására értek sikerrel véget- hanem mert a magyar nemzet hálából az újdonsült királyi párnak adományozta a gödöllői kastélyt, amely aztán Sisi kedvenc hajléka lett. A boldog királyné olyan hálás volt a magyaroknak, hogy nagyon sok időt töltött Budán, illetve Gödöllőn. 1868-ban kedvenc lányát, Mária Valériát is Budán hozta a világra. Ezúttal az anyának volt bátorsága "megtartani magának" gyermekét és mélységesen megbánta, hogy többi gyermekét hagyta elszakítani tőle. A kis főhercegnő megkeresztelése is a budai várban történt, mely feldühítette a nyíltan magyarellenes nagyanyját.  Az idős nő, azonban imádott fia, Miksa, Mexikó császárának kivégzését követően, kivonult a családi intrikák és politikai küzdelmek színteréről. A budai keresztelő volt menyével utolsó összetűzése. 1872. május 28-án, hosszú betegség után elhunyt Zsófia, a császár anyja, aki politikai ambícióival az egész birodalomban egy restaurációs folyamat eredményeként, abszolút rendszert vezetett be. Halála után felsejlettek a remények, hogy Sisi végre férje oldalára áll és betölti hivatását.

Ekkoriban azonban kedvenc búvóhelye a gödöllői kastély volt, hatvan paripájával, cirkuszával, pont mint egykoron a müncheni palotájukban. 1874-ben Sisit bevezették az angol arisztokrácia legmagasabb köreibe és rákapott a rókavadászatra és díjugratásra is. Bár utazásai és szállásai végtelen összegeket emésztettek fel, férje felemelte évi járandóságát és minden számláját kifizette. Kellett is mire, hiszen a császárné csakis hetven fős udvartartással utazgatott. A császár látva felesége költekezéseit segítségére sietett és mai értékre átszámítva huszonhárom-millió euróval egyenlítette ki számláit. A császárné azonban nem csak szórta a pénzt. Rothschild bankára tanácsára több üzletbe is befektetett és kötvényeinek nyereségét további svájci alszámlákon fialtatta, mellyel sikerült jelentős magánvagyont felhalmoznia.

     1883-ban azonban Sisi minden érdeklődését hirtelen elvesztette a lovak iránt és felszámolta istállóit. Ekkor új hóbort következett. Nyolc-tíz órás végtelen gyaloglásokra, indult, melyet udvarhölgyei nem bírtak teljesíteni. Bár fizikálisan erős volt és lendületes, de céltalanul bolyongott erdőn-mezőn keresztül, teljesen megszállottan. Az uralkodó eközben egyre magányosabb és elszigeteltebb lett. Ő volt az első, aki kelt a Hofburgban és az utolsó, aki nyugovóra tért. Sisi állandó utazásai és felesége hiánya, nagy kárt okoztak életében. Ezért egyezett bele a császárné, hogy Schratt Katalin színésznő, a férje hivatalos szeretőjévé váljék. Nem ellenezte a románcot, sőt támogatóan viselkedett, hiszen úgy vélte, távollétei alatt az uralkodót megnyugtatják a gyöngéd női érzések. Sisi gyakran meghívta a Schönbrunnba és a Kaiservillába is, mely a császári párnak nem volt kínos, kivéve Mária Valéri lányuknak.

     1886 felé, Erzsébet mintha megérezte volna, hogy hamarosan rettenetes csapások sújtanak le rá. Unokatestvérét, II. Lajos bajor királyt, teljes elmeháborodásban a starnbergi tóba fulladva találták. Sisi ekkortól különös módon kezdett vonzódni a spiritualizmushoz és okkultizmushoz. Kapcsolatba akart kerülni elhunyt rokonával. Fájdalma elviselésére, Ferenc József, Bécs közelében romantikus palotát ajándékozott feleségének, melyet kedvenc görög istene után, Villa Hermésznek nevezett el. Ekkor indult Sisi görög mániája, de a kastélyban csak ritkán látták.

Ötvenéves korában szépsége hanyatlani kezdett, s a benne keletkező egzisztenciális űrt, görög nyelv tanulás, versírás és egyre hosszabb utazásai töltötték be. 1889. január 30-án Erzsébetet végzetes csapás érte. Elsőként értesült fia, Rudolf haláláról. Ez a tragédia porig sújtotta a császárnét, mert szembesítette a Wittelsbachok elmebajával, amelytől annyira rettegett. Napokkal a temetés után, Sisi lement a császári kriptába, hátha megjelenik neki fia szelleme és felfedi halálának rejtélyes körülményeit. Azonban ennek hiányában a császárné riasztó lelkiállapotba került, a túlvilág után vágyott. Az európai sajtóban számos cikk jelent meg akkor, hogy unokatestvéréhez hasonlóan az osztrák császárné is megbolondult.

Drága ruháit és mesés ékszereit szétosztotta lányai között és soha többé nem engedte lefényképeztetni magát. A gyász és a fekete viselet lett egyetlen társa, mindössze hat pohár tejet ivott egész álló nap.

Imádott lánya, Mária Valéria házasságkötését is csapásként megélve végleg eltávozott a Habsburg udvartól, elkezdte élete utolsó szakaszának vándoréveit.

Homéroszt olvasott és egyfajta Odüsszeusznak képzelte magát. Isiásza és reumája mellet, komoly lelki betegségekkel is küzdött. Hetven utazóládájának egyike tele volt morfiummal és kokainnal, hogy fájdalmait, krónikus lelki folyamatait, kordában tudják tartani. Egy idős, megkeseredett Odüsszeuszként tért vissza Korfura, ahol megvette csodálatos villáját a hegycsúcson, hogy onnan élvezze  végtelen tenger hullámzását. A görög mitológiai hős után Achilleionra keresztelte palotáját. De gyermekei elvesztésének gondolata ide is elkísérte. Cédrus és olajfa kertjében fiának jelképes sírt építtetett és minden nap lerótta kegyeletét a márványemlékmű előtt. Bárhova is ment, lelkében mindig ott égett a fájdalom. Shakespeare-t, Heinét, Byront és Schopenhauert olvasott, gondolataiba mélyedve egyre depressziósabbá vált.

Elméje szinte megbomlott. Önmagát Titániának képzelte a Szentivánéji álomból, akit senki nem ért meg és egy gonosz világ örök rabja.

                Utolsó éveiben visszatért fiatal kora idilli tájaira, hegyei és tavai miatt, Svájc lett egyik szerelme. Bár már nem tudott órákat gyalogolni, idejét rokonlátogatással, valamint unokái számára vásárlással töltötte. Bécsbe jóformán be sem tette a lábát. Kapcsolatát a férjével a megbékülés és kölcsönös tisztelet jellemezte ekkor. 1898. szeptember 10-én, a meg nem értett "Titánia", egy olasz anarchista aljas gyilkosságának áldozatává vált. Szoros fűzője nem engedte, hogy gyorsan elvérezzék, így tíz perc után vesztette csak el eszméletét. A hajóra még saját lábán sétált fel, onnan viszont hordágyon vitték vissza a Beau Rivage Hotelbe.

Amikor a császár egy szűkszavú táviratban értesült felesége halálhíréről, szemét elöntötte a könny. Azonban hidegvérét sikerült mindvégig megőriznie és a Habsburg törvények diktálta szabályok értelmében, még szeretett felesége végakaratát sem teljesítette. "Titánia" a tenger mellett, Korfu szigetén kívánt örök nyugalomra térni, messze az őáltala annyira gyűlölt Bécstől. Babérfák és olajligetek szegélyezte nyughelye, a tenger örökkévaló kékjével, a mediterrán napsütéssel és kedves villájának derűjével repítette volna tovább túlvilági utazásán. Ott, ahol képzeletében útra kel és hazára talál Odüsszeusz, megértésre lel Titánia minden könnye és Akhilleusz kibékül  testvériesen Hektorral.