Közel száz évvel a cári család jekatyerinburgi gyilkossága után még mindig kérdéses a szentté avatott uralkodó család maradványainak valódisága. Legalábbis ezt állítja egy nemrég lezajlott vallási konferencia.

A többszörös újratemetéssel és utólagos méltatással, szentpétervári díszsírhellyel megkövetett bolsevik cármészárlást, most egy novemberi, a Valgyimir Putyin „lelki atyjaként” elhíresült Tyihon Sevkunov által vezetett moszkvai kolostor konferenciája vette célpontba. A tanácskozás végső következtetése a cári család halálának tisztázatlan körülményei mellett, az ortodox egyházi felszentelésű csontmaradványok eredetiségének megkérdőjelezése lett. Ha újabb nyomozás indul a majdnem száz éves ügyben, akkor immáron harmincötödszörre folynak majd törvényszéki vizsgálatok a csontokon.

Mint ismeretes, a cári családot lemondásuk után több hónapig a világtól elzártan, házi őrizetben tartották. 1918. július 17-ére virradóra, a Jakov Jurovszkij vezette bolsevik őrzőosztag, az Ipatyev ház pincéjében az egész családot és személyzetét kivégezte.

A Yale Egyetem kutatói, Mark D. Steinberg és Elizabeth Tucker a "Romanovok bukása" című munkájukban, így rekonstruálták az eseményeket:

„Messze, tizenkét kilométerre a várostól, egy nagy máglyán elégették a holtesteket, amelyeket takarókba csavarva vittek oda. A katonák a hamvakat még kénsavval is leöntötték. Egy-két tárgyi bizonyíték a vérengzés után, a csodával határos módon megmenekült és Párizsba került. Megmaradt Tatjána egy élete végén használat medálja és Alekszej cárevics imakönyve, amit még Raszputyintól kapott.”

1979-ben egy helybeli orosz történész, Alekszandr Avdonyin csontvázakat talált Jekatyerinburgtól körülbelül tizenhat kilométerre. A csontok DNS-ét megvizsgálták és az eredmény alapján azonosították II. Miklós cárt, feleségét Alekszandra Fjodorovnát, lányaikat: Olgát, Tatyjanát és Anasztasziját, valamit az orvosukat és három cselédjüket. A cárevicsre és főhercegnő testvérére 2007. augusztusában bukkantak és már az első DNS-eredmények megerősítették személyazonosságukat.

A Szovjetunió széthullása óta a Romanovok vértanúságát kiemelni és dísztemetést rendezni, szinte minden állami vezető fontos feladata volt. Bár 1998-ban Jelcin mélyen meghajolt a mártíroknak nyilvánított uralkodók koporsója előtt, és a XX. század szégyenének nevezte a tömeggyilkosságot, még korábban, mint jekatyerinburgi párttitkár leromboltatta az Ipatyev házat, hogy az ne válhasson vallási és politikai zarándokhellyé.

A már említett moszkvai konferencián azonban teljes bizonytalanságot keltet, hogy Marina Molodcova, az SZKR kiemelt ügyekkel foglalkozó vezető nyomozója a fórumon kijelentette: „Az ügy felderítésén dolgozó detektívcsoport az általa vizsgált lehetőségek közül nem zárta ki a cári család megmenekülésének verzióját sem. De mérlegelés tárgyai azok az eshetőségek is, hogy II. Miklós és hozzátartozói, valamint a környezetéhez tartozó emberek holttestét tűz, sav és mész segítségével teljesen megsemmisítették.  Illetve az is lehetséges, hogy a tetemeket lefejezték és a jekatyerinburgi maradványoknak semmi közük sincs a cári családhoz.” Feltételezéseiből az sejlik, hogy a korábbi orosz pártvezetés pompás újratemetései, szentkultusza, valójában csak megrendezett forgatókönyv volt, üres koporsókkal, hamis csontokkal.

De kinek az érdeke a hangulatkeltés?

Kirill moszkvai pátriárka konferenciabeszéde is tovább borzolta a kedélyeket, hiszen a tanácskozáson kijelentette, hogy az egyháznak továbbra sincs hivatalos álláspontja a "jekatyerinburgi maradványok" eredetével kapcsolatban, és hogy azt majd a püspöki konferencia és a szinódus fogja kialakítani. Kényes ügyről van szó, hiszen II. Miklóst és családját 2000-ben szentté nyilvánították Oroszországban, ezért az ortodox hívők számára a csontok, ha azok minden kétséget kizáróan eredetinek bizonyulnak, ereklyéknek minősülnek. Ha kiderülne, hogy a csontok nem a szentként tisztelt cári családhoz tartoznak, abból bizonyára óriási botrány keletkezne.

Az ügy pikantériája továbbá, hogy maga az egyház is egyre jobban bele kíván folyni a hivatalos törvényszéki, állami vizsgálatokba. Moszkvai nyomozóbizottsági akadémikusok, egyetemi és egyházi szakértők bevonásával törvényszéki tanácsot kívánnak felállítani, egy olyan pszichológiai és történelmi vizsgálat lefolytatására, amelynek feladata lenne tisztázni, hogy rituális gyilkosság történhetett-e, 1918-ban. Tyihon Sevkunov vallási vezető, a fórumon azt hangsúlyozta, hogy az egyház ezt pontosan így gondolja: „Az egyházi bizottság jelentős részének nincs kétsége afelől, hogy rituális gyilkosság történt” - mondta. Tyihon idézett a kivégzést levezénylő csekista, Jakov Jurovszkij vallomásából, aki szerint a mészárlás részvevői „cárgyilkosokká akartak válni, sokuk számára ez különleges és megtisztelő volt”.

Egy orosz napilap, amely a maga részéről hitelt érdemlőnek tartja a 90-es években lezárt nemzetközi vizsgálatokat, úgy vélekedett, hogy az új vizsgálat színjátékára azért van szükség, hogy megnyugtassák az ortodox vallási közösség radikális-konzervatív részét, amely tiltja a hamis ereklyék tiszteletét. „Sem az egyházi hierarchia, sem az állami tisztségviselők nem érdekeltek egy újabb vallási vitában.” Ám a hangulatkeltés a cári család csontjait illetően mégis tovább folyik Moszkvában.

Az újság szerint, a vizsgálattal egyfelől nyugtató jellegű információkat dobnak a közvéleménynek, amely türelmetlenül várja az „évszázados” hosszúságú vizsgálat lezárását. Másfelől próbálja csitítani, az egyre radikálisabbá váló orosz ortodox irányzatot képviselő politikai elitet és követőiket.

Sajnos a történelmi hátteret is vizsgáló konferencia viszont nem tudja megakadályozni azt, hogy a száz éve megkínzott és méltatlanul meggyalázott uralkodói család földi maradványai, ne váljanak további parttalan viták áldozatává.

Vlagyimir Putyin és Kirill pátriárka között történt, 2015-ös egyezség sem engedi továbbá, hogy a Romanovok végre békében nyugodhassanak, hiszen azok további vizsgálatokat rendelnek el.