napidancsi

Pontosan száz évvel ezelőtt, 1917. május 13-án, három gyermek egy kis nyájat őrzött a portugáliai Fátima város melletti, Cova da Iria nevű helyen. A gyermekek Lúcia, unokaöccse Francisco, valamint unokahúga, Jacinta voltak. A déli rózsafüzér-imádság után hirtelen sugárzó fényt láttak, amelyet villámnak véltek. Ijedtükben elhatározták, hogy hazasietnek, de rögtön egy második villám világította meg a helyet kissé távolabb, ahol láttak egy hölgyet, aki elmondásuk szerint ragyogóbb volt a Napnál és kezei között rózsafüzért tartott. A nő azt mondta a három pásztorgyermeknek, hogy sokat kell imádkozniuk, és meghívta őket, hogy öt egymást követő hónap 13. napján ugyanazon órában ismét jöjjenek el Cova da Iriaba. A gyermekek így is tettek, és a hölgy vakító fehérségben mind az ötször eljött hozzájuk.

A fatimai látomások dokumentációja rendkívül összetett, több pápai küldött és vatikáni szervezet is behatóan foglalkozott azok eredetiségével és jelentésével.

A látomások között a gyermekeknek a fatimai asszony megmutatta a poklot, felszólította őket végtelen imádkozásra és kérte tőlük, hogy szervezzék meg Oroszország felajánlását az ő tiszteletére. Ha kérésemet teljesítik, Oroszország meg fog térni, és béke lesz; ha nem, elterjeszti tévtanait a világban, háborúkat és az Egyház üldözését okozva. A jókat fel fogják áldozni, a Szentatya sokat fog szenvedni, nemzetek fognak elpusztulni.- szólt baljósan a sugárzó asszony.

A harmadik jövendölés, melyet csak 2000-ben, a Hittani Kongregáció akkori vezetője Ratzinger bíboros (2005-től XVI. Benedek pápa) hozott nyilvánosságra, egy fehér ruhás püspök lőfegyveres megöléséről szólt.

Oroszországot és a világot, azóta szinte mindegyik pápa felajánlotta Szűz Mária tiszteletére. A hely kultusza közben saját életre kelt és mára évente 5 millió zarándok látogatja a jelenések helyszínét.

A fehér ruhás nő megjelenésének helyén kápolnát, a kápolna köré templomot, majd bazilikát emeltek.

Jose Thedim képzőművész 1946-ban, a már apácaként élő, 39 éves Lucia nővér, látnok iránymutatása alapján elkészítette a fehér ruhás asszony hiteles mását, melyet azóta több pápa is Jézus szenvedését és feltámadását szimbolizáló színarany rózsával ajándékozott meg. A szobor kezében mindig rózsafüzér lóg.

A fatimai titkok folyamatosan kerültek napvilágra, mivel Lucia nővér, hosszú élete során, egyházi elöljárói és pápai utasításra papírra vetette azokat. Egyszerűen féltek, hogy a titkok teljes felfedése előtt meghal az azokat ismerő, még élő szemtanú. Az első két titok így hamar ismerté vált a világ számára, engesztelő imaláncok és mozgalmak indultak el általa. A harmadik titkot, Szent XXIII. János pápa és Boldog VI. Pál pápa is lepecsételte és a legszigorúbban őrzött Szent Officiumba, azaz a Titkos Vatikáni levéltárba záratta. Azt mondták, még a világ nincs felkészülve a borzalmas, harmadik titok megismerésére. A pletykák világvégéről és hatalmas katakrizmáról szóltak, de az információ rejtve maradt.

Szent II. János Pál hamar átértékelte a dokumentumot és annak tartalmát. 1981. május 13-án, pontosan az első jelenések 64. évfordulóján, Rómában, a Szent Péter téren merényletet követtek el ellene. Kórházi lábadozása alatt magához kérette a harmadik titkot tartalmazó borítékot. A levelet elolvasva a pápa magára ismert a "fehérbe öltözött püspök" alakjában. A fatimai jelenések első napja és a merénylet napja közötti egybeesés alapján a következőket mondta: "Nem tudom, ki adta a fegyvert a gyilkos kezébe, de azt tudom, hogy ki térítette el a golyót. Egy láthatatlan kéz, egy anyai kéz irányította a golyó pályáját.”- vagyis a fatimai fehér ruhás asszony közbenjárásával magyarázta túlélését.

Ennek emlékére a szentatya a belőle kioperált lövedéket a fatimai Madonna szobrának színarany koronájába helyeztette el.

De ne feledkezzünk el a másik két látnok kisgyermekről sem. Lucia nővér unokatestvérei tíz évesen haltak meg, bár túlvilági dicsőségükre, Ferenc pápa május 13-án, a jelenések századik évfordulója alkalmából szentté avatta őket.

Fransisco és Jacinta a legkisebbek voltak a nyolc fős portugál, szegény családban. Olyanok, mit minden helyi, falusi gyermek akkor: játékosak, életvidámak, de iskolázatlanok. Lelkesedéssel őrizték unokatestérükkel, Luciával a rájuk bízott nyájat. Énekeltek, játszottak és az adott napszakban buzgón imádkoztak. Szerény, de vidám gyermekkoruk azonban drasztikusan véget ért, 1917. május 13-val.

A jelenések hírét még saját anyjuk sem fogadta el tőlük és ettől kezdve a falu plébánosától kezdve a helyi püspökön át mindenki hazugsággal vádolta őket. Mindez csak akkor enyhült valamelyest, amikor 1917. október 13-án megtörtént a körülbelül hetvenezer zarándok előtt az úgynevezett fatimai napcsoda, melyet a fehér ruhás nő jövendölt meg.

Ettől kezdve hátralévő rövid életüket a baljós Mária-jelenések kísérték.

A kis hétéves Jacinta, a pokol látomása után, önként vállalt sanyargatásba kezdett. Nem evett és nem ivott semmit, még a legnagyobb hőségben sem. Mély megrögzöttséggel hitte, hogy ezzel megmentheti a bűnös lelkeket a pokol tüzétől. Nem törődve törékeny egészségével sem, még egy durva kötéllel is szorongatta saját testét. A hatóságok folytonos vegzálása miatt, többször börtönbe zárták a hazugnak titulált gyermekeket és arra kényszerítették őket, ismerjék be: hazudnak. A külön vallatások sora, azonban mindig teljes egyezést mutatott.

1918 végleg megpecsételte sorsukat, a világot pusztító spanyolnátha járvány őket sem kímélte. A teljesen legyengült Jacinta megbetegedett, s a betegség szövődményeként tüdőgyulladást kapott, melyet tuberkulózis tetézett. Ekkor a kislánynak ismét megjelent a fehér ruhás asszony és felkészítette, kétszer is kórházba fog kerülni, sokat fog szenvedni, míg végül meghal. Valóban kétszer kórházba is került, közben a kezelések miatt elszakították családjától. Ekkor a kis Jacinta végleg felajánlotta szenvedéseit a világ boldogulásáért.

1920-ban, csupán tíz évesen, a sikertelen kezelések után szervezete már nem bírta tovább a kihívásokat. Teljesen egyedül halt meg egy lisszaboni kórházban.

Ami utána következett, az már csak félig leganda és félig igaz. Akik látták halála után nyitott koporsóban feküdni, azt mondták: arcán béke lakozott, mintha élne. A halott testének gennyes sebeiből áradó bűzt pedig virágillatnak vélték gyászolói.

Hasonló megrázó sorsa volt bátyjának, a kis Fransisconak is. Ő még az 1918-as spanyolnátha idején halt meg, szintén tíz évesen, állítólag fénylő arccal.

Az immáron szent Fransisco és szent Lucia a fatimai bazilikában nyugszanak. Sírjukon egyszerű felirat nyugtázza: „Akiknek a Miasszonyunk megjelent”

S most, 2017-ben ismét egy Fransisco nevű zarándok, de immár pápa járja fatima fénylő bazilikájának márványlépcsőjét, hogy imádkozzon a fehér ruhás asszony szobra előtt és megáldja a szent gyermekek sírját. Fatima misztériuma tovább él, száz év távlatából is sok titkot és szenvedést hordoz. Kérdés csupán csak az marad, hogy a megjövendölt titkok és látomások sokasága kinek és mennyire magasztos?