napidancsi

1825. február 18-án, 192 éve született Komáromban a XIX. századi irodalom egyik legnagyobb formátumú alakja, Jókai Mór. Az 1850-es évektől 1904-ben bekövetkezett haláláig számtalan regénnyel, novellával és színdarabbal gazdagította a magyar irodalmat.
Jókai azonban nem csak az irodalmi géniuszával vált népszerűvé, hanem magánéleti botrányok szempontjából is híres volt.
 

Első feleségével, a nála nyolc évvel idősebb, Laborfalvi Rózával, 1848. március 15-én, Katona József Bánk bánjának előadásán találkozott a Nemzetiben. A szabadságharc ekkor kezdődött Magyarországon, de Jókait nem csak a forradalom heve lobbantotta lángra. Laborfalvyval még ebben az évben össze is házasodtak. A frigy nagy port kavart és túlharsogta a háború eseményeit is: az írót családja és barátai hevesen támadták, különösen, mert újdonsült feleségnek volt egy házasságon kívül született, ekkor 12 éves lánya, Benke Róza, akinek az apja a kor ünnepelt színésze, Lendvay Márton volt. Az akkori társasági elit Laborfalvyt nem tekintette az erkölcs mintaképének, bár tehetségét elismerték. 
1886. november 20-án azonban meghalt a színésznő, s Jókai mély gyászba borult. Ettől kezdve Benke Róza, fogadott leányának (Jókai Róza) házában élt a Bajza utca 39. szám alatt, aki Feszty Árpád festőművész felesége lett.
Közben az idősödő, özvegy író fejét elcsavarta egy, a segítségéért hozzá forduló fiatal lány, Grosz Bella. Saját darabjaiban szerepeltette, minden fellépésén személyesen megjelent. A nőt tejben-vajban fürdette, pénzelte és hamarosan az újdonsült mecénás Jókai ismét rivaldafényben tündökölt. 1899. szeptember 16-án Budapesten, a hetvennégy éves író és a húsz éves Bella egybekeltek, ami szintén közfelháborodás tárgya lett, bár a sikeres, öreg irodalmárt ekkor már senki sem kritizálhatta. Jókai a korízlés felkorbácsolására megírta az Öreg ember nem vén ember című művét, s egyúttal egy kötetnyi szerelmes, imádó verset is ifjú feleségéhez. Egyetlen örökösévé tette meg fiatal aráját, kitagadva fogadott lányát, Feszty Árpád feleségét.

 Az „ifjú” pár az Adrián üdülgetett, Európában hosszú körutakat tett, teljes eufóriában. Jókai második aranykorát élte, kicsattant a boldogságtól. Bella anyját, két húgát és öccsét is magukhoz vették, pesti lakásukba. Celeb-szerű házasságuknak, Jókai 1904-ben bekövetkezett halála vetett véget.

Jókai azonban nem nyugodhatott békében, bár utolsó kívánságainak mindegyikét teljesítették rajongói.

Végrendeletének kihirdetése utáni per, a korszak nagy vihart kavaró botránya lett. Jókai fogadott lánya, Fesztyné Jókai Róza 1905-ben megtámadta a végrendeletet a Budapesti Királyi Törvényszéken, kérte annak semmissé tételét, arra hivatkozva, hogy Jókai második feleségét, nem önszántából nevezte meg egyetlen örökösének. Fesztyné ügyvédjeivel azt állította, hogy Grosz Bella a nála jóval idősebb írót, folyamatosan ütötte, "legyalázta, leköpte, öngyilkossági kísérletig üldözte, ruháitól megfosztva fogolyként elzárta, éheztette..."

Később azonban elismerték, hogy nem rendelkeznek bizonyítékkal afelől, hogy a végrendelet leírása előtt, vagy közben a feleség tényleges fizikai kényszert alkalmazott volna. Jókai Róza 1907-ben visszavonta keresetét, majd peren kívüli egyezséget kötött, melynek értelmében Grosz Bellát arra kötelezte, hogy minden évben számoljon el a Jókai-jogokból befolyó bevételekkel, melyekből tíz százalék Jókai Rózát illeti.

Az 1920-as években Jókai Róza megint beperelte az özvegyet, amelynek 1927-ben újabb megállapodás lett a vége, s 12000 pengőt kapott, de cserébe egyszer s mindenkorra lemondott a húsz évvel korábban megszerzett részesedéséről.

Az özvegy Jókainé Grosz Bella, a II. világháború kitörésekor Londonba menekült, s ott is hunyt el 1947-ben, hatvanhét évesen. Előtte, 1942-ben még állampolgárságától, ismételten örökségétől, főként Jókai műveinek jogdíjától is meg akarta fosztani a regnáló politikai hatalom, de a háború eldurvulásának következtében egyik sem sikerült.